A hideg lábak esete

Castiel fázik, Deannek pedig melege van és mérges, de hogy tudna haragudni párjára, amikor a férfi olyan, mint egy édes cica?

AU, fluff, egyperces

Dean félálomban a másik oldalára gördült az ágyon, hátát szerelmének fordítva. Ha Castiel állat lenne, biztosan egy macska lenne, ugyanis ki nem állhatta a hideget. Olyan meleg volt a lakásukban, hogy Deannek alsógatyára és pólóra kellett vetkőznie a szokásos téli pizsamája helyett. Cas addig nyafogott este, amíg Dean mérgében fel nem tekerte a hőfokszabályzót. Deanek el kellett ismernie: szörnyen hideg volt odakint, de akkor sem akarta beadni párjának a derekát, mert ő maga nem szeret ilyen hőségben aludni.

Mindketten mérgesen feküdtek le, amit Dean háromszor megbánt még mielőtt el tudott volna aludni. Amikor azonban az éjszaka közepén fel kellett kelnie lerángatni magáról nadrágját a meleg miatt, újra elöntötte a méreg. A szoba viszont már kezdett kihülni, ugyanis mikor felkelt levetkőzni, lejjebb tekerte a termosztátot. Még szerencse, hogy másnap vasárnap, legalább sokáig alhat ebben a kellemesebb hőmérsékletben az egész éjszakai melegben forgolódás után. Ha csak Cas vissza nem állítja a szabályozót, mikor felkel.

Dean hallotta, ahogy megreccsen az ágy, majd érezte maga mögött párját fészkelődni, s egyre közelebb bújni hátához. Valami hideg ért a lábához, a meglepettségben pedig kipattantak a szemei. Az éjjeliszekrényén lévő órára pillantva látta, hogy már elmúlt hajnali három, vagyis legalább két órája annak, hogy állított a termosztáton. Nem csoda, hogy Cas elkezdett bújni. Ahogy szerelme egyre közelebb férkőzött hozzá, Dean rájött, hogy az a hideg valami Cas lábfeje volt. Az egyiket Dean lábai közé, a másikat pedig combja alá próbálta meg bedugni.

– Cas – motyogta Dean. – Nem mondod komolyan, hogy már most fázol, még el sem kezdett rendesen kihülni a szoba – csukta vissza szemeit Dean.
– Csak a lábam – hallotta maga mögül szerelme morgását.
– Vegyél fel zoknit – felelte Dean, majd csend telepedett rájuk. Már majdnem visszaszenderült, mikor Cas újra megszólalt.
– Dean!
– Hmm?
– Szeretsz?

Ha a szemei nem lettek volna csukva, Dean biztosan megforgatja őket. Nem hiszi el, hogy párja hajnali háromkor akar békülésbe kezdeni.
– Ha veszel fel zoknit – jelentette ki, utalva a még mindig övéihez nyomott hideg lábfejekre.
– De ahhoz ki kell takaróznom – mondta újabb csend után Castiel.
– És?
– Fázok.
– Az előbb még csak a lábad fázott.
– Ha kitakarózom, akkor mindenem fog.
– Nagyon sajnállak – közölte Dean, ezzel lezártnak tekintve a témát.

Szerelme sértődötten fújta ki a levegőt az orrán, ami megcsiklandozta Dean nyakát. A matrac hullámzott alatta egy kicsit, ahogy Castiel hátat fordított neki. Kis idő múlva, mikor Dean már azt gondolta, a férfi elhelyezkedett, érezte, ahogy a másik a sajátjához nyomja hátát, lábait pedig hátra nyújtva újra az övéi alá tuszkolta. Deannek mosolyogni kellett rajta. Nem bírta megállni, hogy ne ölelje magához szeremét, akármilyen mérges is volt az alváshiány miatt. Castiellel hozzápréselődve nem volt könnyű megfordulnia, de mikor sikerült neki, egyik karját a másik köré vetette és adott egy csókot nyakára.
– Hmm ne hagy abba – mondta Cas fejét a párnába nyomva, ezzel nyakát szabadabbá téve.  Dean mosolyogva kezdte csókokkal beborítani párja nyakán. Kezén, ami Castielen pihent, érezte a másik hideg ujjait, ahogy összefonta őket sajátjaival.

A csókokat apró harapásokkal vegyítette, időnként szerelme fülcimpáját is támadásba véve. Castiel fejét hátra fordítva megcsókolta, majd kényelmesebb pozícióba csúszott, félig hátára feküdt, hogy könnyebben elérhesse Dean száját. Szinte egyszerre akarták elmélyíteni a csókot nyelveikkel, de a másik hajnali szájízét megérezve maradtak inkább egymás ajkainak édes kínzásánál. A kezdeti heves szívásokból és harapásokból hamar lusta mozdulatok lettek. Egymás karajaiban mindketten újra elálmosodtak, s már csak félálomban nyomtak egy-egy csókot a másik szájára, amíg vissza nem aludtak.

~vége~