Valószínűleg többet használom a "no homo" kifejezést, mint azt kellene és olyan dologról osztom az észt, amiről talán magam sem tudok eleget.
Szóval mi is az a queerbaiting?
Amikor Dean képén ott van az a szomorkás mosoly, miközben kirakja a legjobb barátját a randiján és rögtön mielőtt Cas kiszállna, Dean kijelenti, hogy már pedig ő nem hagyhatja, hogy ezt csinálja. Te pedig várod, hogy majd szerelmet vall Casnek, ha jobban megnézed még a valamikori angyal is azt várja, mert hát mi mást nem akar neki engedni a vadász?
Épp egy nővel akar találkozni és azt mondják neki, hogy ne csináljon valamit, mégis mire gondol az ember, mit ne csináljon? Az utolsó pillanatban azonban minden 180 fokos fordulatot vesz és a vadász rögtönzött öltözködési tanácsokat ad barátjának.A szabatosan megfogalmazott definíciók hívőinek is próbálnék eleget tenni, de be kell érjétek ennyivel:
A queerbaiting két azonos nemű karakter egymás iránti romantikus vagy szexuális érdeklődésének elhintését jelenti, miközben alkotók nem tervezik, hogy egymás iránti érzéseik vagy vágyaik valaha is beteljesülnek a sorozatban. Gyakran az ilyen elhintések párban járnak valamilyen „no homo” jelenettel, esetleg egy meleg viccel.
Legalább mindenki azt látja bele a sorozatba, amit látni akar, mondjuk mi megértően. Mindenki arra a részre fektet hangsúlyt, amelyikre akar.
Minden könyv, film vagy sorozat mást és mást jelent minden egyes rajongónak, ez pedig jól is van így, de akkor miért is gondolom mégis, hogy a queerbaiting rossz dolog?
Adott egy 17 éves biszexuális lány, aki annyira szeretne már egy olyan főhőst, akivel azonosulni tud. Mindenki megérdemli, hogy sztorikat lásson/olvasson olyan emberekről, mint ő maga. Az LMBT+ emberek már pedig nem láthatnak túl sok magukhoz hasonló szereplőket a médiában, főleg nem főszereplőket.
Adott egy szörnyekkel teli izgalmas történet, aminek a főhősével végre még azonosulni is tud ez a bizonyos lány. Dean Winchester elég nagy érdeklődést mutat az azonos nemű (és most hagyjuk békén a non-binary és porhüvely témát) barátja iránt, aki jóban rosszban mellette van, nem tudja, mi az a személyes tér és… miért nem látják mások, hogy oda meg vissza vannak egymásért?
Akiről hiányzik a heteronormativitás szemüvege, az látni fogja, talán még azt is elhiszi, hogy végre kapni fog az a bizonyos réteg egy magukhoz hasonló főhőst, de aztán jönnek a „no homo” jelenetek. Dean egy igazi nőcsábász. Dean nem játszik abban a csapatban. Dean úgy tekint Castielre, mint a testvérére.Mondhatnád, hogy a készítők egyértelművé tették, hogy nem ez az a történet, ami el akarnak mesélni, a sorozat nem erről szól, akkor miért hagyják magukban felébreszteni a hamis reményeket ezek az emberek?
Először is, képes lennél hibáztatni őket, mert ráugrottak a kis utalásokra is, amikor minden LMBT+ karakter sztereotípikusan ábrázolt mellékszereplő, akik rengetegszer meg sem kaphatják történetük boldog befejezését? Ezt most hagy fejtsem ki egy kicsit. 383 leszbikus vagy biszexuális karakterből 29 története ért véget boldogan. 162-nek jutott a legszomorúbb befejezés: halottak. Ennek a Supernatural vonatkozását valószínűleg nem kell bemutatnom.
Másodszor, ott a subtext, a jelenetek, amik a kameraállás/fények miatt romantikusnak hatnak és meggyőznek valamiről, aztán közlik veled, hogy nem, azt a valamit rosszul látod. Tegyük fel, hogy még el is hiszed nekik, aztán leülsz megnézni a következő rész, és ott van. Megint látod.
Milyen üzenete van a queerbaitingnek?
A két karakter közeli kapcsolatát erősítő jelenet után jön a tagadás, ami néha egy vicc. Lényegében a felvetésed, hogy két azonos nemű ember romantikusan szeretheti egymást, egy nagy viccnek állítják be. (Ide legjobb példaként felhozható a Sherlock, ami megérne egy külön misét, de ebben a sorozatban nem vagyok benne elég mélyen, meg aztán egyébként sem szeretném elrontani másnak, ha már magamnak sikerült.)Másrészt, queerbaiting elismeri a melegek létezését, de ugyanakkor azt üzeni, hogy ez a történet nem róluk szól.
Mindennek van napos oldala, mi a helyzet a queerbaitinggel?
Jane Espenson (a Buffy, a vámpírok réme egyik írója volt, jelenleg az Egyszer volt, hol nem volt sorozatnak ír) szerint a queerbaiting egy pozitív dolog, mert lehetőséget ad a készítőknek, hogy LMBT karaktereket jelenítsenek meg olyan csatornákon is, ahol egyébként ez nem engedélyezett.
Tudjátok mit? Tíz évvel ezelőtt én is efelé a megközelítés felé hajlottam volna, de 2017-ben, mikor a nyugati világ nagy részében legális a meleg házasság és egyes felmérések szerint a népesség akár 10%-át is jelenthetik ezek az emberek, többre is képesnek kellene lennünk, mint a queerbaiting. Egyre több sorozat készül, ami nem fél LMBT karaktereket és egynemű kapcsolatokat bemutatni (Sense8, Eyewitness, Skam), mi pedig megelégszünk vele, hogy Castiel szerelmes az emberiségbe.
A queerbaitingnak kétféleképpen is véget vethetnek az írók, nem csak kánon Destiellel, hanem egyértelművé tehetik, hogy soha nem lesz az. Ez az utóbbi összetörné a shipper szívem, de ugyanúgy folytatnám a fanfic írást, mint előtte, pusztán nem lenne bennem a hiú remény, ami miatt csak csalódnék később.
Lehet, ezután sokan jó dolognak gondoljátok, de személy szerint én még mindig a másik oldalon állok. Inkább kérem a második opciót, csak ne kelljen soha többet a queerbaitinget egy mondatban említenem a kedvenc sorozatommal. Ha mégis az első verziót tervezik, akkor hálás tudnék lenni, ha nem néznének hülyének, mikor nem csinálok mást, csak olvasok a sorok között és használom a szememet.
A queerbaitingnek rengeteg megfogalmazását találjátok meg a neten, ahogy mind, így az enyém is valamelyest szubjektív. Órákig vitatkozhatnánk róla, hogy kinek mit jelent és miért rossz, vagy éppen jó dolog, szóval inkább ne tegyük. Vagy tegyük, csak arra kérlek benneteket, hogy felnőtt módjára. Bárkivel szívesen beszélgetek róla, hogy ő hogyan látja ezt az egészet, sőt még a véleményemet is meg lehet próbálni megváltoztatni a megfelelő stílussal.
Az írás megszületését köszönjétek annak, hogy nincs szociális életem és túl sokat lógok a tumblrön.
Egy kis olvasni való, amik közül néhány a forrásomként szolgált:
> cikk Jane Espensonról és véleményéről
> tumblr post a Supernatural showrunnereiről és Destielhez való (feltételezett) hozzáállásukról
> innen származik néhány adatom, de érdemes másért is böngészni az oldalt
> gifek
> még több olvasni való
> néhány érdekes vélemény a queerbaitingről (oké, csak tumblr posztok, amik túlságosan tetszenek): [x] [x] [x]
U.i. Ha bármiben pontatlan lettem volna, vagy nagy blődségről beszéltem volna, azt megköszönném, ha tudatnátok velem kommentben.
Oké hát ez szerintem így a kedvenc posztom evör. Már rég nem követem a Supernaturalt, mert igazából borzasztóan untatott. Ennek az egyik oldala ténylegesen a queerbaiting, egyszerűen meguntam, hogy ott van az a tökéletes subtext, a tökéletes jelenet, szituáció, amikor akár történhetne is valami, és így nem történik. Nekem ez annyira hamissá tette az egészet, pedig imádtam a sorozatot. A Sherlockal is ugyanez volt a baj szerintem, nem is néztem még meg az új évadot. Végig azt érzi az ember, hogy hülyére veszik, vagy a másik, hogy az írók egyszerűen gyávák és nem merik meglépni. Mert mi van, ha ezzel nézettséget veszítenek. Ami mondjuk szerintem hülyeség, és most mondok személyes példát, lehetőleg spoilermentesen: szóval van egy sorozat, amit a szüleim is néznek, és a második évadban kiderült az egyik főszereplőről, hogy egyébként homoszexuális. Amit borzasztó szépen vezettek fel amúgy. Nos, a szüleimről tudni kell, hogy nem igazán fekszik nekik ez az egész LMBT-téma, DE tovább nézték a sorozatot, mert hát jó volt, valóban teljesen beleillett a képbe és nem queerbaiting volt. A készítők konkrétan telenyomták a showt homoszexuális kapcsolatokkal (ami a téma miatt egyébként abszolút elfogadható, csak a hatalmas spoiler miatt nem akarom ellőni a sorozat nevét). Többet nem is mondok, de a lényeg, hogy valóban, ahogy te is írtad, 2017 van és ez a téma ma nagyon fontos. És hol máshol lehetne jobban reprezentálni, mint a sorozatokban, amit bármelyik korosztály nézhet, és ami akár fel is nyithatja a szemüket magukkal kapcsolatban. Ott van a The 100, amiben meg merték lépni ezt, aztán a Sense8, amit imádtam a különleges témája és a kapcsolatok ábrázolása miatt. Nem lehet elbújni, ha már egyszer ott van a szándékos queerbaiting, mert ezzel is rajongókat veszíthetnek (lásd: én).
VálaszTörlésNa befejezem, mert tényleg órákig lehetne beszélni erről. Örülök, hogy megírtad a cikket, egy fontos dologról van szó. És ha megengeded, akkor tuti linkelem majd valahol a blogomon a megfelelő pillanatban. :D :)
Viszonylag nem régóta vagyok SPN fan, még 2 éve sincs, hogy végigmaratonoztam az akkor meglévő 10 évadot, szóval még egyelőre jól viselem a hibáit. A Sherlock már nálam sem volt ilyen szerencsés, ugyan neki kezdtem az új évadnak, de nem vagyok lenyűgözve. (A különkiadást fél óra után kikapcsoltam, nem csak unalmas volt, de mikor 5 percenként elsütött valaki egy viccet arról, hogy a nőknek akkoriba mennyire nem volt beleszólási joga semmibe, felidegesítettem magam. Úgy éreztem az egészet, mintha egy üzenet lenne a készítőktől, mert sokak szerint szexista a sorozat, és azt próbálják üzenni, hogy lehetne ám rosszabb is. Bár lehet már csak rémeket látok.)
TörlésEgyetértek, hogy nem veszítenének azért annyi nézőt a kánon Destiellel, mint gondolják. Az én szüleim sem egyenlőségi harcosok, de ha kiderülne, hogy Gibbs ügynök biszexuális, nem hiszem, hogy apukám nem nézne több NCIS-t csak emiatt...
A Sense8 szerintem példaértékű sorozat. Amiért külön hálás voltam, hogy még a polyamory téma is feljött valamilyen szinten Litoék esetében. Bár még csak a 7. részél tartok, szóval nem minden tiszta, de abban biztos vagyok, hogy több ilyen sorozatra lenne szükségünk. :D
Köszönöm a kommented! Nyugodtan linkeld a cikket, ha úgy adódik, hisz ez volt az egyik célom, hogy "terjesszem az igét". :)
Köszönet a bejegyzésért! Egyrészt nem találkoztam még ezzel a kifejezéssel sem. Nem igazán mozgok a rajongók világában. Csak úgy vagyok vele, hogy ha tetszik valami, akkor megnézem, vagy elolvasom, ha valami megcsiklandozza belőle elmém rozsdaette fogaskerekeit, akkor felhasználom néhány agyeldurrantásra. Szóval így még nem is néztem a sorozatot. Persze olvasok fanfictionöket, mert nagyon tetszik, hogy ennyire sok történetet lehet szőni ebből vagy abból. Új világok nyílnak meg egy világból. Elképesztő! :)
VálaszTörlésNa, de a témára térve: értem, hogy sokaknak ez csalódás. Nem vagyok éppen az az érzelgős típus, de ebből a bejegyzésből sikerült kicsit jobban belelátni ebbe is. Nálam az ilyen érzelgős jelenetek általában el vannak tekerve, mert nagyon unalmas. Vagyis, most ezek után lehet, hogy kénytelen leszek újra megnézni a sorozatot. :)
Nekem az volt nagy zakózás, amikor Castiel elveszítette a szüzességét. Addig teljesen tudtam vele azonosulni (főleg úgy, hogy még a porhüvelyek között is van egy kis hasonlóság XD). Utána már kevésbé, és hogy egyre többet ért az emberi szokásokból, a helyzet csak rosszabbodik.
Megértem azt is, hogy egyre nagyobb az igény a nem heteroszexuális karakterekre is. Ez teljesen normális. Mindenkinek jól esik, ha van történet magához hasonló emberekről.
Viszont szerintem ezt már az elején illene tisztázni, hogy várható benne ilyesmi. Nemrég elkezdtem egy filmet, és volt benne egy jelenet, ahol az azonos nemű főszereplők szerették egymást. Ez annyira váratlanul ért, hogy rosszul lettem. Azonnal kikapcsoltam, bevettem a napi gyógyszer adagomat és még rá is ittam, hogy biztosan gyorsan kiüssem magam. Lehet, hogy van bennem egy kis homofóbia, de valahogy mégis kedvelem az ilyen fanfictionöket, viszont amikor váratlanul ér, kiakadok.
Amellett, hogy egy kicsit a queerbaiting árnyoldalát akartam bemutatni azoknak, akik fényesebben gondolnak rá, az is volt a célom, hogy azok is ismerjék meg, aki még soha nem hallottak róla. Örülök, ha már csak egy ember is, de megismerte a fogalmat a cikkem által. :)
TörlésCas szüzességén elvesztése nekem is nagy képen törlés volt, szeretem azt hinni, hogy Cas a kánonban aszexuális, mindenesetre demiszexuális (AU ficekben jobban elvagyok vele, ha nem az, de a kánon az kánon). Épp ezért mikor lefeküdt egy nővel, akit alig fél napja ismert... huhh, hát felment az agyvizem. Casnek szerintem gyönyörű karakterfejlődése van, szóval nem feltétlenül értek egyet vele, hogy rosszabbodna, inkább azt mondanám, hogy vannak részek, ahol rossz. Sajnos van a sorozat írói között olyan, aki nem tiszteli/ismeri eléggé a karakterét, így nem egészen úgy ábrázolja, ahogy mi szeretnénk, de sajna az is kánon, amit ők írnak, hiába tudjuk, hogy az out of character. (Ross-Leming & Buckner író páros pl rendszeresen rosszul kezeli Cast, ők írták egyébként azt a részt is, ahol elveszíti a szüzességét.)
Megértem, hogy ha váratlanul ér valami, az nem feltétlenül tetszik. Én nem tudok úgy nekikezdeni filmnek, ha nem néztem meg az előzetesét és olvastam el legalább egy helyen (néha kettőn is - biztos, ami biztos) a tartalmát. Ha fanficnél nincs normális leírás, bele sem kezdek (hosszabb ficnél még azt is tudnom kell, hogy bottom!Cas vagy bottom!Dean? vagy váltogatják? egyszerűen csak tudnom kell, nem szeretem, ha váratlanul ér). Destiel után pedig még óvatosabb vagyok mindennel, az sem érdekel, ha lespoilerezem magamnak a fél sorozatot, de bebiztosítom magam, hogy nem shippelek olyanokat, akik biztosan nem fognak összejönni.
Egyébként nem biztos, hogy homofóbiáról van szó. Sokat számít, ha látod, vagy olvasod. Nekem legalábbis biztosan. Képernyőn még a hetero szexnél is megesik, hogy kényelmetlenül érzem magam, de ha olvasok róla, az valahogy más. :)
Szia!
VálaszTörlésNem olvastam el az előző kommenteket, előre elnézést, ha ugyanazt írom le, mint az előttem lévők, de nem szeretném, ha véletlenül az ő véleményük befolyásolna engem, merthogy erre eléggé hajlamos vagyok.
Az Odaátot őszintén szólva nem régóta nézem, úgy két hónapja. Igaz, hogy már a 11. évadnál járok, de azért ennyi idő alatt ledarálni a sorozatot nem egyenlő azzal, hogy éveken keresztül várom az új évadokat, izgulok a szereplőkért stb. Destiel számomra a sorozat elején tabu volt. Tudtam, hogy létezik, pedig Cas még meg sem jelent, hiszen a fandom mindig róla beszél. Nem abból indultam ki, hogy na, most ők melegek és akkor fúj, mert például én elég nagy Johnlock shipper vagyok, még akkor is, ha tudom, amit tudok. (Kedvenc mondásom, ami szerintem mindenkit meg kéne nyugtasson: Johnlock (behelyettesítendő ship név) létezik, de sosem történt meg.) Viszont távol állt tőlem az egész. Aztán megjelent Cas és az ötödik évadig szurkoltam annak, hogy tűnjön a fenébe. Nem szerettem, mert tudtam, hogy lesznek utalások, célzások, jelenetek, amik miatt Dean talán már nem is az a Dean lesz, akit én megkedveltem, és rossz irányba fog elmenni a sorozat. Itt arra gondolok, hogy Dean amolyan nyálas-romantikus hős lesz, nem pedig arra, hogy meleg. Aztán Cas karaktere és Misha játéka annyira lenyűgözött, hogy úgy voltam vele, oké, akkor most elviselem, de Destiel azért ne legyen. Most úgy vagyok vele, hogy a sorozatkészítők csináljanak azt, amit akarnak. Mert én látom Destielt, viszont ha ők nem akarják összehozni őket, akkor ne tegyék.
A queerbaiting szemét dolog tőlük, de... valljuk be, csak nem ezen múlik a "boldogságunk"!
Üdv: Kriszti :)
Őszintén, egy kicsit úgy érzem, hogy nem teljesen ment a mondandóm lényege. Nekünk talán nem ezen múlik a boldogságunk és talán sok queer fannak sem, de igenis sok üzenetet közvetít feléjük a queerbaiting. Például, hogy "még a feltételezés is nevetséges, hogy az a karakter biszexuális legyen", néha még viccelnek is az egésszel (a sorozaton belül), márpedig semmi vicces nincs valaki szexuális beállítottságában. Amikor ilyen dolgokat nyom a fejedbe a média, nem lehet könnyű elfogadni magad...
TörlésNem gondolom, hogy a kánon Destiel, vagy kánon Johnlock lenne a megoldás, számomra már az is elfogadható lépés lenne, ha megtanulnák a készítők tisztelni a queer fanokat, a queer embereket és nem használnák a szexuális orientációjukat nagyobb nézettség bevonzására, aztán meg viccet csinálnak belőlük, hülyének nézik őket. A queerbaiting nem csak a shipper szívem boldogságáról, hanem a reprezentációról is szól.
Ahogy mondtad, a queerbaiting szemét dolog, épp ezért nem érdekel melyik lehetőséggel vetnek neki véget, akár kánon Destiel, akár abba hagyják a szórakozást és nem kapunk több szándékosan romantikusnak beállított jelenetet (mert van pár ilyen), hogy aztán újra hülyének nézhessenek, mikor megmerted látni, hogy az a jelenet romantikus elemekkel volt megtűzdelve.
Nem is csak a párosról szól az egész, hanem egyenként a karakterekről is. Nem sok biszexuális főszereplőt találsz. Mellékszereplőt sem, hagyján főszereplő... van akinek igenis ez lehet a boldogsága, hisz mindenki szeret olyan karakterekről olvasni/látni sorozatokban, akikkel tud azonosulni, nekik pedig nem sok ilyen karakter adatott meg.
Bár ezért is gondolják sokan jó dolognak a queerbaitinget, mert így beleláthatják, akik akarják, de sajnos sokszor össze is törik az egészet, azok kedvéért, akik nem látják bele.
A Sherlockról még egy megjegyzés, én nagyon szeretném Sherlockot aromantikus aszexuálisnak látni, lévén magam is ott vagyok mindkettő valamelyik spektrumán. Az ember azt gondolná, hogy ezt még bele is láthatnám, ha én ezt akarom, de mint mondtam, valamivel mindig "összetörik". Moffat egy interjújában sugallta lényegében azt, hogy aszexuális karakterek unalmasak, innentől hogyan hihetném el, hogy bármelyik karaktere is aszexuális?
Bár a queerbaiting nem a 8. főbűnt, de sokan nagyon-nagyon lebecsülik. Épp ezért is született meg ez a cikk. A queerbaiting a nagyon sok problémák egyike, ami az LMBT+ embereket érinti, nem gondolom, hogy le kellene becsülünk, hisz a kis győzelem is győzelem.
Szia!
TörlésAmikor azt írtam, hogy nem ezen múlik a beállítottságunk, nem arra gondoltam, hogy ez a legfőbb üzenete a bejegyzésednek, csak annyit, hogy ez... nem is tudom, hogy fogalmazzak. Úgy gondolom, hogy persze, fontos, mit üzen a média, de szerintem alapvetően nem ennek kell meghatároznia azt, mit gondolunk magunkról és másokról. Sajnos a média azonban nagyban befolyásol minket, ezért azoknak, akiknek a kezében van az irányítás figyelniük kellene erre. Ráadásul úgy gondolom, hogy nem lehet mindent cenzúrázni, megszépíteni, ilyesféle atrocitások mindig lesznek és mindig bántanak majd valakit, nem feltétlenül csak az LMBT+ embereket.
Ettől függetlenül tudom, értem, mire gondolsz, csak nem látom, hogy akkora probléma volna.
Sherlock szexualitásáról meg annyit, hogy valójában tudom, hogy aszexuális, ezért is nem lehetséges Johnlock, viszont szerintem érzelmeket attól még táplálhat Watson iránt. (Főleg, ha az eredeti műveket nézzük, amiket szintén imádok.)
Üdv: Kriszti :)
Sok hasonló véleménnyel találkoztam a tiédhez, ezért is született meg a cikk, hogy a másik oldalra is rávilágítson. Én is látom a jó oldalát is, de itt főként a rossz dolgokra akartam koncentrálni. Őszintén szólva a korábbi évadokban kicsit más volt az SPN-ben a queerbaiting. Pl a 6. évadban simán mondanám én is viccesnek, de egyre inkább úgy érzem, hogy túl messzire mentek. Szerintem a 8. évadtól a viccek egyre erősebb subtexté váltak. Néha már nem tudom hová tenni az egészet és olyankor születnek az ilyen ötleteim, hogy "akkor írjunk egy bejegyzést a queerbaitinről".
VálaszTörlésÖrülök, ha kicsit elgondolkodtatott, ennyi lett volna igazából a célom vele. Így utólag elismerem, hogy egy kicsit "erőszakosabbra" sikerült az írás, mint aminek csak egy kis rávilágítás a célja. ><" Hajlamos vagyok a szélsőségekre. :)
oh my heart,,,
VálaszTörlésreakciódús vagyok:’)
Remélem pozitív reakciókról van szó. :D Mindig mikor visszaolvasom ezt a cikket, érzem rajta, hogy milyen mérges voltam, mikor íródott. Remélem nem te is mérges lettél miatta. :P
Törlés