Castiel döntése

Még a 11. évad alatt fogant meg bennem ez az ötlet, de akkor talonba tettem, 12. évad viszont megint eszembe juttatta, szóval itt van. :) Itt hálát adnék a múzsámnak, aki volt szíves végre hazajönni. Zene is van hozzá, a végéhez ajánlom: ♪♪♪.

Tartalom: Castielt választás elé állítják az angyalok: Menny vagy Föld, angyalok vagy emberiség. Neki azonban teljesen másnak tűnik a két lehetőség: „soha többé nem látni Deant” vagy „Dean mellett maradva tovább sóvárogva a szerelme után”.

Figyelmeztetések: Cas POV, angst szeretne lenni, aztán fene tudja mi lett



Ha Megan nincsen, akkor képes lettem volna, ezt a novellát félkészen felrakni, szóval köszönettel tartozom neki a tanácsokért. ♥

Castiel a hűvös kora esti szélben sétált a bunker felé. Dean SMS-ben kérte meg, hogy vegyen néhány dolgot, mert a vadászat után sietősre kellett fogniuk a hatóságok miatt, így nem volt idejük vacsorázni. Az angyal örömmel állt rendelkezésükre, még ha csak ilyen apróságban is. Velük akart menni vadászni, de a testvérek a legnagyobb egyetértésben mondtak neki nemet. 

A legutóbbi Luciferrel való összecsapás megtépázta az erejét, amit muszáj visszanyernie a következő esetleges harcig. Így hát a bunkerben hagyták, s ráparancsoltak, hogy pihenjen. Az arkangyal lenyomta őket, s magával vitte az újszülött nefilimet, Isten tudja – vagy talán még ő sem – hová.

Gyalog indult el a legközelebbi boltba, de csak visszafelé volt igazán hálás döntéséért. Alig lépett ki a kisbolt ajtaján, mikor egy testvérét pillantotta meg a parkolóban. Barakiel volt az, s híreket hozott, de Castiel nem tudta még őket hová tenni. Ezért is volt hálás, hogy nem kocsival jött, a hallottak után ki kellett szellőztetnie a fejét.

Az angyalok minden eddiginél gyávább lépésre készültek. Lucifertől félve le akarták zárni az egyetlen Mennybe vezető portált, ami egy játszótér homokozójában található. Nem engedhetjük meg, hogy még egyszer megpróbálkozzon a Menny bevételével – visszhangoztak Barakiel szavai a fejében. – Mint ahogyan a te porhüvelyedben is megpróbálta nem is régen.

Az elzárkózás nem végleges, de nem is rövid időre tervezett. A Mennyben máshogy telik az idő, így évszázadok is eltelhetnek, mire újra angyalok járnak majd a Földön. Hatalmas döntés előtt állt tehát Castiel. Minden angyal megkapta a lehetőséget, hogy az emberiséget válassza, de Barakiel szavai szerint a legtöbbjük már visszatért a Mennybe.

Sam és Dean hazaértek bunkerbe, mire Castiel is visszaért. Az idősebb Winchester a hűtőben fellelhető utolsó sört itta, Sam pedig valakivel telefonált. Az angyal letette a két táskát az asztalra, majd egy mély sóhaj kíséretében ült le Deannel szemben, s mikor Sam is csatlakozott hozzájuk, megosztotta velük, mi is történt vele a bevásárlókörútján.

Sam kétszer kereste meg aznap este, hogy beszéljen vele, másnap pedig Mary is megjelent – valószínűleg a fiatalabb vadásznak köszönhetően. Bár azt mondták, hogy nem akarnak állást foglalni, és ez Castiel döntése, az érveik alapján több mint egyértelmű volt, hogy maradásra akarják bírni.

Az angyal megpróbálta elhessegetni a negatív gondolatait – amik azt mondták neki, hogy a Winchestereknek csak a segítsége kell – és átrágta magát a két vadász tanácsain. Aki véleményére viszont igazán szüksége lett volna, egy szót sem szólt a témáról.

Így kötött ki végül Castiel a portálnál egy szipogó Maryt, majd egy szomorúan mosolygó Samet ölelve. Dean lépett hozzá utolsóként. Szemeit könnyek égették, s a másik szemébe nézve látta, hogy ő sem áll fényesebben. Szíve szerint megcsókolta volna. A gondolattól újabb könnycseppek szabadultak el égszín szemeiből. Dean tenyerébe temette arcát, talán csak a nedvességet akarta letörölni, majd magához rántotta Castielt, s szorosan ölelte. Az angyal nyakát csiklandozták Dean dús szempillái, ahogy vállába temette arcát. Castiel egyik kezét a vadász hajába túrta, másikkal körülölelte, megpróbálta még közelebb húzni.

Egy szempillantásnak kellene lennie. Egy szempillantásnak kellene lennie minden percnek egy angyal hosszú életében, számára mégis óráknak tűntek a másodpercek, amiket Deant ölelve töltött. Mintha fokozatosan lassult volna le az idő, miután kimentette a vadászt a pokolból, s minden egyes tettel, ami közelebb vitte a férfihez, csak egyre lassult. 

Talán most állt meg teljesen.

Milyen ironikus. Talán Sors még mindig haragszik rá, s szándékosan intézte így. Egy játszótéren Dean mellett ülve fogalmazta meg először kételyeit a Mennyről, ami aztán ahhoz vezetett, hogy mindig a Winchestereket választotta. Mindig Deant választotta. Most pedig egy játszótéren állva hagyja el őt mégis, s válassza a Mennyeket.

Fülkagylóján érezte a másik leheletét, ahogy az beszélni próbált.
– Ha azt mondanám – kezdte Dean, de hangja elcsuklott a sírástól. – Ha azt mondanám, hogy szükségem van rád, itt maradnál? – suttogta végül a kérdést, ami nem is volt igazán kérdés, Dean csak egyértelművé tette hol is foglal állást: azt akarja, hogy Castiel maradjon. Mielőtt az angyal bármit felelhetett volna, Dean egy csókot nyomott a füle tövéhez, majd elengedte. Egy keserű mosoly után testvére és anyja mellé sétált, akik az Impalánál álltak.

Castiel az elmúlt három napban csak erre várt, Dean Winchester szavaira, ahogy maradásra kéri, de ez egyszer sem történt meg. Most, miután már meghozta a döntését, képes feltenni ezt a kérdést, majd csak úgy elsétálni? Castiel egy végső pillantást vetett a három Winchesterre, majd hátat fordítva nekik elindult a portál mellett álló angyalok felé.

Nem tudta, hogy mérges-e vagy szomorú, de már mindegy is volt. A vadásznak talán szüksége van rá, de ez nem jelenti azt, hogy többet jelentene neki, mint egy barát. Legjobb barát talán, de Castiel hosszú ideje rájött, hogy ő nem ezt a szerepet akarja betölteni Dean életében. A két döntési lehetősége nem Menny vagy Föld, nem is angyalok vagy emberiség volt, sokkal inkább: „soha többé nem látni Deant” vagy „Dean mellett maradva tovább sóvárogni a szerelme után”.

Félúton a homokozó felé megtorpant. Úgy érezte, muszáj válaszolnia, mert nem tud elmenni anélkül, hogy ne tudatná Deannel: most is őt választaná, s teljesítené a kérését, ha a fülébe suttogott szavakat tényleg komolyan gondolta volna, s nem sétált volna el hátat fordítva a kimondásuk után.

– Igen – szólt hátra válla fölött. – Maradnék – mondta súlyos csend után, majd folytatta útját haza. 

Lépéseket hallott maga mögött, de nem állt meg. Erős kéz ragadta meg kabátujját, hátra rántotta, amitől oldalra fordult, majd ugyan az a kéz a vállába ütött, aminek erejétől teljesen a másik felé fordult. Dean állt előtte kifejezéstelen tekintettel, s kezét visszahúzva már mindkettő maga mellett lógott ökölbe szorítva. Váratlanul két kézzel megragadta gallérját, majd olyan hévvel rántotta magához, hogy a tervezett csók helyett összekoccantak fogaik. Deant ez egy pillanatra nem zökkentette ki, s ostromolni kezdte az angyal ajkait, akinek arcán újra könnyek folytak végig.

Nem tartott sokáig csókjuk, Dean húzódott el. Ekkor jött rá Castiel hogy a nedvességet az arcán, nem csak magának köszönheti, de nem sok ideje volt a másikat csodálni, mert a férfi újra közel hajolt hozzá.

– Szükségem van rád – mondta Dean, majd puszit nyomott az angyal orrára. – Szükségem van rád – ismételte, ezúttal homlokára adva csókot, majd még egyet nyomott arcára is. – Szükségem van rád – mondta első alkalommal nézve a másik szemébe. Ezúttal Castiel kezdeményezett egy rövid csókot, majd elszakadva ajkaitól átölelte a férfit.

Hosszú idő után a portálnál várakozó testvéreire terelődtek gondolatai. Kedvetlenül szakadt el szerelmétől. Jobbjával megragadta a másik bal kezét, ahogy megfordult, hogy közölje az angyalokkal választását. Meglepetésére a játszótér üres volt, a portálnak helyet adó homokozó újra a régi, csak egy egyszerű játék.
– Menjünk haza – mondta az angyal újdonsült párja zöld íriszeibe nézve. A másik férfi meglepetten fürkészte az arcát, mindig az ő tisztje volt ezt mondani. Castiel csak rámosolygott, s összekulcsolt kezeiknél foga elkezdte az Impala felé húzni, ahol már bent ülve várt rájuk Mary és Sam.

Castiel azt gondolta, a döntését már semmi nem tudja megváltoztatni, s ma végleg haza megy testvéreivel, de Dean Winchester megint közbe szólt. Deannek még utoljára szüksége volt valamire, s Castiel gondolkodás nélkül választotta már sokadszorra is őt. Mégis csak haza megy, de a Winchesterekkel, mert az ő otthona ott van, ahol Dean van.