A csókjelenet

Az első Destiel csókjelenet túlságosan valódira sikerül.  Destiel novellának indult, de aztán elindult a playlistemen az Angeles... Cockles drabble lett.

~300 szó

 — Szeretem, ahogy kimondod a nevem — mondta Jensen teljesen magára öltve Dean testtartását és beszéd stílusát.

 — Ez az, amit mondani szerettél volna, vagy valami új gúnyolódást találtál ki? — kérdezte Misha mély hangon, a legtökéletesebb értetlen Castiel arccal, amit csak el tudott játszani. Jensen fejét elfordítva, hitetlenül kuncogott, majd újra Misha szemébe nézett. Pár pillanatig csak bámulta a ragyogó kékeket, majd közelebb hajolt és megcsókolta. Egy átlagos színészi csóknak indult, ezerszer csináltak már ilyet, de mikor megérezték egymás ajkát a sajátjukon, elvesztek mindketten. Több évnyi sóvárgás és ezernyi letagadott érzelem tört fel belőlük. Jensen egyik karjával közelebb húzta barátját, másikkal az arcát fogta, míg Misha mindkét kezét a nyaka köré fonta. Percekig szenvedélyesen csókolták egymást, jóval tovább, mint a forgatókönyv szerint kellett volna. Valószínűleg már az is mindenkinek feltűnt, hogy ez bizony régen nem színészi csók. Mentve a menthetőt, mikor elváltak egymástól, folytatták a jelenetet.

Jensen továbbra is Misha arcán tartotta a kezét és mélyen a szemébe nézve elkezdte a szövegét.

 — Szeretlek, Castiel, a szívem mélyéről — suttogta, úgy ahogy az meg volt írva, de a mély érzelmeket a szavak mögött egy pillanatig sem kellett megjátszania. Ki tudta olvasni barátja szeméből, hogy ezt ő is pontosan tudja. Egy ideig még kiélvezték a meghitt pillanatot, majd Jensen érdeklődve nézett körbe. Bár egész nap is tudna gyönyörködni barátja arcában, a jelenet ennyi volt, de mégsem hallották a rendező hangját, hogy leállíttatná a kamerákat.

A stáb körülöttük síri csendben, megbabonázva nézte a jelenetet. Végül a rendező észbe kapva megtörte a csendet.
 — Vége! Nem vesszük fel többet, tökéletes volt. Pakoljunk, azután mehet mindenki haza  — állt fel a székéből. Hangja magához térítette a többieket is. Mindenki mozgolódni kezdett és pakolni, ez volt a nap utolsó jelenete. A két színész megnyugodva látta, hogy senkinek sem tűnt fel, vagy legalább is nem tették szóvá, hogy ez nem csak Dean és Castiel kapcsolatában volt fontos jelenet.