Az érveid Dean biszexualitása ellen... rosszak #1

Ez egy amolyan sorozat lesz, ami több hasonló témájú poszt fordítását foglalja magában tumblrről. Mivel mindegyik cikknek ugyan az az írója, ezért döntöttem úgy, hogy sorozat szerűen kerülnek fel a fordítások. 
Az eredeti író argumentsagainstbideansuck a tumblrön. Illetve minden bejegyzésben megtaláljátok a konkrét poszthoz vezető linket is.

Szóval az első rész, avagy miért is nem mondhatja neked senki, hogy túl sokat gondolsz bele, rosszul értelmezel egy karaktert, vagy hogy tiszteletlen vagy az írókkal szemben.

Az író szándékának figyelembe vétele az egyetlen helyes módja egy mű olvasásának. Kivéve, hogy nem, mert az Odaát egy posztmodern mű, szóval neked is tudnod kell úgy kezelni. (Avagy hogyan tanultam meg elengedni és szeretni Roland Barthest.)

Amikor Dean biszexualitásáról folytatunk vitát, a szkeptikusok gyakran próbálják meg aláásni nézőpontunkat az író szándékról tett kijelentéseikkel. "Kripke nem akarta, hogy Dean biszexuális legyen." vagy "Singer nem ért egyet Dean karakterének effajta értelmezésével." stb.

Érthető, az emberek miért gondolják, hogy "a szerzőé" (akárkit is képzelünk ide ebben a helyzetben) az utolsó szó joga a témában. De attól tartok, a művek értelmezése már nem így működik. 1967-ben egy nagyon híres francia irodalmi kritikus, Roland Brathes, publikált egy nagy hatású írást "Az író halála" címmel. Ebben nagyon egyszerűen amellett érvel, hogy az író szándékának nem kellene, hogy befolyása legyen arra, az olvasók hogyan látják vagy értelmezik a művét. 

Ez a módszer - figyelmen kívül hagyni vagy helyettesíteni az író szándékát - az értelmezés alap módszerévé vált a modern egyetemi közegekben. Más szavakkal, az emberek túlnyomó többsége, akik hivatásszerűen irodalmi elemzésekkel foglalkoznak, egyetértenek abban, hogy az író (metaforikusan) halott és nekünk, az olvasóknak, nem kötelességünk elfogadni az ő szándékait. Tehát, azt kérni, hogy más rajongók csinálják ezt - fogadják el az "író szándéka" érveket - szerencsére egy indokolatlan és régimódi kérés. (Te személy szerint továbbra is használhatod az író szándékait az értelmezéseidben, ha ez tesz boldoggá, de nem kérheted más rajongóktól, hogy tegyék ugyan ezt.)

A szerző halálának nézetei egy filozófiai, irodalmi és művészeti mozgalom fontosabb alaptételeiből indulnak ki, amit posztmodernizmusnak nevezünk. A posztmodernizmus, sok más egyéb dolog között, egy olyan korszakban alakult ki, amikor az egységes, egyedülálló, természetes igazsággal kapcsolatban hiper-szkeptikusak voltak az emberek, különös tekintettel az írott művekre. Bizonyos kritikusoknak, mint Barthes (továbbá Foucault, Derrida, Baudrillard és még sokan másokoknak), köszönhetően a humán tudományok területén dolgozó emberek elkezdték megérteni, hogy a tudás gyakran írott volt és szemiotikai, ami olyan jelek és szimbólumok összessége, mint a nyelv. Továbbá azt, hogy a jelek eredendően félreértelmezhetőek. Idővel megváltozhat a jelentésük, gyakran kialakulhat több mint egy jelentésük. Szándékos és véletlen félreértések is létrejöhetnek, amiket soha nem tudunk teljesen megoldani. Tehát az egyetlen igaz jelentés keresése a művekben a bolondok játéka.

Ezek a kritikák igazak olyan írásokra, amiknek csak egy szerzőjük van, mint az egyrészes könyvek. Azonban különösen igazak a sorozatokra, amiknek több évada van és gyakran számos szerző írja őket hosszú idő alatt, valamint amiben különböző féle "jelek" dolgoznak össze: forgatókönyv, színészi döntések és zene, fények, díszlet, öltözék, operatőri munka, vágás stb. Egy olyan műsor, mint az Odaát, különösen érintett ebben a kritikában, mivel hogy:

a) Hosszú idő óta fut már, ezzel még több lehetőséget adva a belső ellentmondásokra.

b) 3 (ford. megj: azóta már 4) különböző showrunnere volt és valószínűleg egy pár tucat írója az évek alatt.

c) Önmagában is eléggé intertextuális, ami azt jelenti, hogy erősen merít más művekből, beleértve az Úton (On the Road) című könyvet, a Bibliát, a görög mitólógiát és klasszikus európai tündérmeséket.

d) Saját magát egyértelműen posztmodernnek nyilvánította azzal, hogy saját magát, a rajongóit, nézőt és az íróit is említette, szerepeltette saját magában.

Minden mű, ami jelenleg létezik, elemezhető egy posztmodern, a szerző halála látásmóddal. De egy sorozat, mint az Odaát, ami kifejezetten egy nagyobb kulturális trend részének nyilvánította magát, különösen ki van szolgáltatva a posztmodern tanoknak és kritikáknak, ha mondhatom ezt. Az Odaát, mint mű, egyértelmű tudatosságot mutat saját írottságáról, saját szerzőinek helyzetéről, illetve arról, hogy nézői hogyan értelmezik és fogadják be.

Egy  mosodában ülök magamról olvasva,
ahogy egy mosodában ülök és magamról olvasok,
fáj a fejem.

4:30 kor, az Odaát homoerotikus felhangja (előadás)

Ez valami meta őrület.

Mi tesz egy történetet jóvá? A cselekmény?
A karakterek? A szöveg? A mögöttes jelentés?

Ezek a dolgok - meta, a szöveg rétegzése, a textualitás nyílt megvitatása magán a művön belül - alapvető jegyei a posztmodernizmusnak. A sorozatban voltak utalások más művekre és szerzőkre is, akik egyértelműen ugyan ebben a korban alkottak - Charlie Kaufman, Kurt Vonnegut, Jean Baudrillard - ezzel megint csak demonstrálva, hogy a sorozat nem csak posztmodern, de tudja is magáról, hogy az. Mint olyan, elég álszent lenne a showrunnerektől, ha elvárnák a nézőktől az írói szándék szentként kezelését, miközben ők maguk posztmodern narratívákra építkeznek. A kettőt együtt nem lehet.

Bonyodalom az irodalomban
Klasszikus: Ember vs Természet, Ember vs Ember, Ember vs Isten
Modern: Ember vs Társadalom, Ember vs Saját maga, Ember vs Nincs Isten
Posztmodern: Ember vs Technológia, Ember vs Valóság, Ember vs Író

Továbbá, csak a biztonság kedvéért, ha nem vetted volna észre, az egész 4. és 5. évad (széleskörűen a sorozat legjobbjának ítélt évadok) „a szerző” megtagadásának erényéről szólnak, valamint  arról, hogy "dobjuk ki a forgatókönyvet". Ezen évadok cselekménye, hogy Sam és Dean parancsok ellen próbál dacolni, egy szerző parancsai ellen, pontosabban Istenéi ellen, aki megszabta a sorsukat, amit ők fel akarnak forgatni. Kiforgatni és megszegni a szerző szándékát, a sorozat alap narratívájának elsődleges része.

Szóval összefoglalva:

1) A szerző eredeti szándéka nem valid kritika. Ha a saját értelmezésedben mégis használni akarod, akkor hajrá, de nem várhatod el más rajongóktól, hogy ehhez alkalmazkodjanak. Ez a vonat elment nagyjából 60 évvel ezelőtt, és nem jön már vissza. A szerző halála itt van és nem megy sehová. Lépj túl rajta.

2) Több tucat ember írt már a sorozatnak az évek alatt. Még ha meg is próbálnál egy érvet megfogalmazni a szerző szándékáról, meg kellene indokolnod, hogy miért kifejezetten arra az íróra kellene hallgatnunk, illetve miért pont az ő nézőpontját használod az érveidhez.

3) A sorozat intertextualitása kibővíti az írók sorát, akik bármilyen jelentősebb hatással voltak a mű kontextusára, illetve megszületésére, akár még a sorozat íróin kívül többekre is gondolhatunk. Végülis, ahogy sok rajongó érvel, Dean Winchester karaktere legalább részben az Úton (On the Road) című könyv egy szereplőjén alapul, Dean Moriartyn, aki kánonikusan biszexuális volt. Szóval, ha a szerző szándéka felől akarod megközelíteni a problémát, azt ajánlanám, hogy legyen egy jó magyarázatod arra, Kerouac eredeti szándéka a karaktere szexualitásáról miért nem számít.

4) Az Odaát egy posztmodern mű. Tudatosan és nyíltan posztmodern. A posztmodernizmus pedig az író szerepének megkérdőjelezéséről, kihívásáról, kiforgatásáról szól. Szóval ne kapd fel a vizet, ha a rajongók posztmodern elvek alapján analizálják a sorozatot és ignorálják vagy megtagadják a szerző látszólagos szándékát.

5) A sorozat saját temájává tette és erényként jelenítette meg a szerző szándékával való dacolást. Ez több évadban is fontos cselekmény volt a történet narratívájában. A rajongóknak joga van megragadni a sorozat ezen aspektusát és beépíteni azt a saját értelmezésükbe és megközelítésükbe.

~

Így a végén intéznék még egy kérést felétek, hogy likoljátok vagy reblogoljátok az eredeti posztot, ha már az eredeti író volt olyan rendes és megengedte, hogy ezt lefordítsam neketek, akkor neki is jusson már ki valami a dologból.

Illetve nekem is jól esne egy komment, hogy tudjam van erre igény. (Szívesen fordítok még a témában, de ha úgy látom nincs rá igény, feleslegesen nem strapálom magam.)