Ezúttal tényleg vége

Drabble a Mennyből, avagy ahogy én képzelem a Supernatural utolsó jelenetét.

~222 szó

Dean épp a kanapén ült egy sörrel a kezében, mikor Castiel belépett a szobába. A Menny néha szörnyen unalmas, de épp elég izgalom járt ki neki életében ahhoz, hogy boldog legyen így is. Castiel egy rövid csókot nyomott a szájára, majd leült mellé.
 – Sam küldött valamit – húzott elő egy köteg fényképet a belső zsebéből. Dean elvette őket és nézegetni kezdte. Az első képen Sam állt az Impala előtt, Eileent átölelve. Valószínűleg egy vadászatra indultak, mikor készült. Aztán még néhány kép következett róluk és a kis Bobbyról; már lassan egy éves, hihetetlen.
A többi kép régi volt, kettejükről, mikor gyerekek voltak, Maryről a kis Deannel és a Bobbynál készült csoportkép Ellenékkel.
 – Ezeket a holmijaid közt találták, Sam úgy gondolta, örülni fogsz nekik – magyarázta Castiel miközben tovább nézegették a fényképeket. – Ezeket pedig valamelyik telefonodon találta és előhívatta – mondta az angyal, mikor előkerült néhány közös fotó Charlieval LARPing közben, Crowleyval a démonként töltött időkből, és még Kevinről is volt köztük egy kissé viccesre sikerült fénykép.
Valahogy még egy régi keveredett az újabbak közé, az utolsón ugyan is Dean volt testvérével, nagyon fiatalon. Talán még valamikor az apokalipszis előtt készülhetett. Ez a kép nem volt tökéletes, de talán mind közül ez a kedvence.
Ott ült angyala karjaiban a Mennyben, egy régi képpel a kezében, tudva, hogy ezeknek az időknek már vége, és végre nem csak ő, de kistestvére is boldog.