2016. február 21.

I'll hold you


Lustiel, majd Destiel College AU. Castiel egy bántalmazó kapcsolatban él Nickkel, akit mindenki csak Luciferként ismer. Dean segít neki kilépni belőle.


1600 szó, angst, happy end, 16+



Javított, hosszabb, több Destiellel. Azt ajánlom olvasásra. Egyelőre ez is fent marad. Emlékbe. Vagy valami.



Cas odavan a szobatársáért, de egészen biztos benne, hogy semmi esélye nála. Ő megelégszik azzal is, hogy a legjobb barátja lehet. Egy kissé azért bántja a dolog, ezért amikor elkezd neki udvarolni Nick, a jó képű rossz fiú, akit mindenki csak Lucifernek hív, gondolkodás nélkül igent mond a randi meghívására.


 – Gyönyörű vagy – suttogta a magasabb férfi. Castiel száján érezhette a másik leheletét.

 – Nick... – próbált szerénykedni a fiatalabb fiú, de a másik elhallgatta egy csókkal.

Nick tökéletes.


Teljesen bele szeretett a rejtélyes rossz fiúba, aki csak neki nyitotta meg szívét. A következő évben Cas már nem Dean szobatársa, összeköltöztek Nickkel, egy kis lakásban az egyetemtől nem messze. Deannel ugyan legjobb barátok még, de ennek ellenére is szinte alig látja. Nick féltékeny volt és azt kérte ne találkozzon vele. Cas nehéz szívvel ugyan, de engedelmeskedett. Dean egyébként sem értette. Folyton megpróbálta rábeszélni, hogy szakítson Nickkel. Azt mondta manipulatív és bántani fogja. Hogy mondhat ilyet? Miért nem tud vele együtt örülni a boldogságának?


 – Cas, kérlek...

 – Nem Dean, Sam biztosan csak félre értette.
 – Lehet, hogy Sammy egy stréber – kezdte Dean visszafojtott idegességgel –, de tudja milyen amikor megpróbálják felszedni.
 – Nick szeret engem – jelentette ki Cas a legnagyobb magabiztossággal.
 – Akkor miért nyomult az öcsémre? – kérdezte a magasabb fiú ezúttal meg sem próbálva visszafogni ingerültséget.
 – Valószínűleg csak barátságos volt, Sam pedig...
 – Barátságos? – meredt rá Dean hitetlenül. – Cas, haver, a fél iskola Lucifernek hívja a tagot.
 – Lucifer volt Isten kedvenc angyala mielő...
 – Engem az sem érdekel, ha ez a srác a Jóisten – szakította ismét félbe. – Aggódom érted Cas. - mondta végül lágy hangon.
 – Semmi szükség rá, Dean. Boldog vagyok vele – jelentette ki a fekete hajú megingathatatlanul.
 – Ha te mondod... – sóhajtotta Dean lemondóan.

Dean csak az első volt, mielőtt a többi barátjától is megpróbálta elszakítani. Cas tette, amit Nick kért, mert tudja, hogy szereti őt és csak a legjobbat akarja neki. Az iskolán kívül már alig járt el otthonról. Hiányoztak neki ugyan a barátai, de imádta minden idejét Nickkel tölteni. Nick igazi domináns személyiséggel rendelkezett, ami természetesen a hálószobában is meg mutatkozott. Castől pedig sohasem állt távol az alávetett szerep, minden percét élvezte.


 – Dean, elmondom még egyszer. B-D-S-M – hangsúlyozott minden betűt egyesével Castiel. – Balesetek pedig mindenkivel megesnek.

 – Cas az istenért, eltörte a kezed! – ordította Dean fel alá járkálva barátja előtt. – Azt pedig, hogy fülig belezúgtál egy manipulatív szadistába, nem nevezném BDSM-nek.
 – Menj el Dean – suttogta Castiel alig hallhatóan.
 – Tessék? – kérdezett vissza hitetlenül a másik.
 – Azt kértem, hogy menj el! – ismételte ezúttal kissé ingerülten.
 – Jól van Cas, ha ezt akarod – fordított barátjának hátat lemondóan és kisétált az ajtón.

Egy nap a folyosón összefutott Meggel. Vele is alig találkozott már, így kihasználta az alkalmat egy rövid beszélgetésre. Mikor aznap délután hazaért, Nick közölte, látta Meggel és szörnyen csalódott Castielben, amiért figyelmen kívül hagyta kérését.


Megbüntette.


Cas próbálta jó fiúként viselni, de fájt, égetett, jobban mint máskor. Sok volt. Elég volt.


 – Piros! – kiáltotta Castiel zokogva. Nem bírta tovább. Az ütések megálltak. Csak a tompa sajgást érezte és a hideg levegőt a kipirult bőrén. Megnyugodott. Nick szereti és soha nem ártana neki szándékosan.

Fekete kendő úszott be a látóterébe, ami egyre közeledett a szájához. A tarkóján szoros görcs tartotta, eltartott egy ideig mire megszokta és már nem öklendezett tőle.

Egy újabb ütést érzett. Aztán még egyet.


Használta a biztonsági szót, de a barátja, szerelme, akiben mindennél jobban bízott, csak bekötötte a száját. Az ütések csak folytatódtak, Castiel pedig zokogott, amíg el nem érte az ájulás.


Megbocsájtott neki.


Nick szereti és csak a legjobbat akarja, ő pedig csalódást okozott neki. Ha ez lehetséges, Castiel szociális élete még tovább közelített a nullához. Nicket viszont ez nem akadályozta meg, hogy okot találjon barátja megbüntetésére.


Elszabadult a pokol.


Nick durva volt, agresszív. Nem telt el úgy hét, hogy ezt Castiel ne érezte volna. Már nem volt boldog, de nem tudta mit tegyen. Egy másodéves irodalmár, a családja távol, a barátait eltaszította magától. Ő tehet az egészről, azt gondolta megérdemli, így hát csak tűrt.


A minap összefutott Deannel. Még mindig olyan gyönyörű, mint emlékszik. Azt kérdezte mi történt a szájával, miért szisszent fel, amikor megölelte. Castiel azt mondta leesett a lépcsőről. Próbált minél előbb szabadulni, attól félve, Nick fülébe jut, hogy Deannel beszélt.


Dean tudta.


Persze, hogy tudta, jobban ismeri Castielt, mint ő saját magát. Ráadásul ő már az elején megmondta. Hallgatnia kellett volna rá, de ő csak eltaszította. Dean nem haragudott rá. Puhatolózott, próbálta felmérni a helyzetet, de Castiel félt. Minden erejével próbálta továbbra is távol tartani magát Deantől, de ez egyre nehezebbé vált, ahogy barátja egyre többet sejtett.


 – Cas, te ennél sokkal jobbat érdemelsz – suttogta a zöld szemű fiú barátja arcát a kezei közt tartva.

 – Dean... - Castiel érezte, ahogy könnyes lesz a szeme barátja kedvességétől. Nem emlékszik mikor bánt vele valaki ennyi szeretettel. Talán nem volt az még olyan régen, de a sok fájdalom amit az utóbbi hónapokban elviselt, elhomályosított mindent.
 – Shhh... – Dean letörölte hüvelykujjával Cas elszabadult könnyeit. – Minden rendben lesz, ígérem – suttogta megnyugtatóan egy keserű mosoly kíséretében.

Dean mindig betartja, amit ígér. Egy nap megjelent az ajtó előtt egy kisebb méretű bőrönddel. Mikor Castiel ajtót nyitott a kezébe nyomta és csak annyit mondott: pakolj. Nick szerencsére pont nem volt otthon. Félve ugyan, de összes bizalmát Deanbe vetve tette, ami kellett. Összepakolta néhány fontosabb holmiját és hagyott egy üzenetet a hűtőn.


Ne keress.


 – Hová megyünk? - kérdezte Castiel az Impalában ülve.

 – Emlékszel Bobbyra, a család barátjára, akinél nyaranta szoktam dolgozni? – kérdezte Dean kissé oldalra pillantva, de fél szemét az úton tartva. Mikor látta, hogy a másik bólintott folytatta. – Mikor meséltem neki, az új őrült szobatársamról felajánlotta, hogy költözzek hozzá, cserébe persze év közben is besegítek a munkába. Szóval egy hónapja nála lakom, messze van, de még mindig jobb, mint otthonról bejárni, vagy elviselni Gordont – magyarázta tekintetét teljesen az útra fordítva.
 – Gordon a volt szoba társad, igaz? – érdeklődte Castiel. – Mi volt vele a baj?
 – Hát határozottan nem a méhecskés pizsamanadrágja a legfurább dolga – pillantott oldalra vigyorogva. – Egyszer összefutott Sammel és kitalálta, hogy ő az Antikrisztus.
 – Azt hittem az az én barátom – mondta egy keserű mosollyal a kék szemű fiú.
 – Az ex-barátod, esetleg.

Bobby a maga morcos módján nagyon kedves ember. Felajánlotta az egyik üres szobát a házában. Castiel persze ragaszkodott hozzá, hogy a szüleitől eddig lakbérre utalt pénzt Bobbynak adja, de ő csak egy igazán kis összeget volt hajlandó elfogadni. Deannel mindennap együtt mentek iskolába és hazafelé mindig megvárta. Castiel minden egyes nap félve sétált folyosókon, rettegve az ex-barátjával való összefutástól..


Már csak pár hónap és végleg elfelejtheti.


Nick idősebb, idén végez, így Castiel jövőre minden félelem nélkül kiélvezheti az egyetemista élet minden percét. Dean rengeteget segít, közelebb állnak egymáshoz, mint eddig valaha. Azt gondolja képes újra boldog lenni, de életének ezt a szörnyű évét talán soha nem felejti el.


 – Nick!  – fordult ijedten Catiel a bejárati ajtó felé – Mit keresel itt?

 – Ezt inkább én kérdezhetném tőled. – A szőke férfi lassan felé sétált, olyan közel állt meg végül, hogy Castielnek fel kellett rá néznie.
 – Csak a maradék holmimért jöttem – felelte halkan, szemét a földre szegezve. Hirtelen a falat érezte a háta mögött, Nick meleg mellkasát az övének préselődve.
 – Szó nélkül lelépsz, magyarázatnak itt hagysz nekem két szót egy cetlin, aztán meg csak fogod magad és besétálsz a lakásomba? – szűrte ingerülten a fogai között Nick. Castiel nem merte rá emelni tekintetét. – Csalódtam benned, baby, de tudod mit? – Két ujját az alacsonyabb fiú álla alá tette, rákényszerítve, hogy ránézzen. – Gyere vissza – hajolt egyre közelebb. – Megengedem, hogy jóvátedd. – Szája súrolta Castiel remegő ajkait, testével pedig teljesen a falnak préselte.
 – Engedd el! – érkezett Dean kiáltása a fürdőszobából kilépve, ahová nem sokkal az idősebb fiú érkezése előtt ment be. – Tűnj a közeléből, te rohadék! – Gyors léptekkel a páros felé indult és vállánál megragadva maga felé fordította a szőke férfit.
 – Lám-lám, az idősebb Winchester. Hogy van az öcsikéd? – kérdezte vigyorogva. Dean válasza egy jobb horog volt a képébe.
 – Gyerünk Cas, indulunk – nyújtotta kezét a kék szemű fiú felé. Castiel megragadta és hagyta, hogy Dean magával húzza.

Eleinte még hívogatta, nem akarta elengedni, de legalább a találkozást sikerült vele elkerülni ezelőtt. Úgy érezte, lelkének kis darabkái, amit sikerült Deannel összeragasztani az elmúlt hónapban, mind újra szanaszét hevert. Dean most is ott volt neki és persze a többi barátja is. Castiel mindannyijuktól bocsánatot kért, amiért eltaszította őket egy fellángolásért. Nem nevezte többet szerelemnek, nem lehetett az. Ha a szerelem az, amit Dean iránt érez, Nick nem lehetett több egy fellángolásnál.


 – Te megmondtad. – Dean ágyában feküdtek mindketten pizsamában. Elméletileg filmeztek, gyakorlatilag pedig már fél órája beszélgettek, nem is törődve mi szól a tévéből.

 – Persze tudtam, hogy egy seggfej, de az igazság az, hogy az elején csak féltékeny voltam  tekintett másfelé a zöld szemű fiú. – Még magamnak sem vallottam be, de rohadtul féltékeny voltam – nevetett keserűen.
Castiel hirtelen a tetejére hengeredett és megcsókolta. Dean erősen magához szorította és visszacsókolt. Rendetlen volt és ismerkedő, de mégis csodálatos a maga nemében.
 – Dean Winchester, szerelmes vagyok beléd attól a pillanattól kezdve, amikor először a szemedbe néztem – mondta Castiel határozottan miután elhúzódott.
 – Nekem eléggé úgy tűnt, hogy Luciferbe voltál szerelmes – motyogta Dean halkan. Castiel érezte, hogy nem szemrehányásnak szánta, csak szeretné megérteni barátját.
 – Nem gondoltam, hogy valaha is lehet nálad esélyem. Nick pedig pont jó időben talált meg ahhoz, hogy teljesen behálózzon – ismerte el halkan Castiel. – Annyira sajnálom – Felelet helyett Dean csak megcsókolta.
 – Meg sem érdemellek – suttogta alig elhajolva Castiel.
 – Ezt sokkal inkább mondhatnám én – kezdte a másik fiú, zöld szemeit a kékekbe fúrva. – Tudod Cas, mikor beléptél az életembe, az olyan volt, mintha – kissé elgondolkodott, majd folytatta – kiragadtál volna a kárhozatból.



4

  1. Juuuj, hát... Azzal akartam kezdeni, hogy de jó volt, de... de, nagyon jó volt :) Fájt és sajnáltam szegény, naiv, áldozat Cast, de a story, ahogy mindezt megírtad, telitalálat volt :) Hatott, és a végére szerencsére jött a happy end :) Köszike érte, ezért a bűnös-fájó Lustiel dologért, és a végén a szép Destielünkért :)

    Nienor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, ha tetszett. :) Eredetileg sokkal hangsúlyosabbra terveztem a Lustiel szálat, de aztán Dean belemászott az egészbe és nem tudott nem Destiel lenni.

      Törlés
  2. Névtelen2/21/2016

    Jól felépített, és jól megírt sztori. :) Látni, hogy átérzed hogyan érezhet az, aki ilyen kapcsolatba keveredik, és az csak szerencse, ha van olyan a közelben, mint Dean, aki ugyanúgy képes kirángatni egy ilyen beteges kapcsolatból... Hálás vagyok a Happy Endért... Ha nem az lett volna: meghasad a szívem, mert Cast annyira szeretem, hogy én még novellában sem teszem ki fájdalomnak. Jó kis novella. Köszi az élményt. :) <3 Megan

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Az igazság az, hogy volt egy sad end verzió fejemben, de gyorsan elpakoltam jó mélyre... :)

      Törlés

© Zaula