Kudosért és véleményekért nagyon hálásak lennénk.
Tartalom: Dean eltöri a jobb kezét, és ez a tény roppant frusztrálttá teszi. Míg nem szobatársa - Castiel - fel nem ajánlja neki a segítő jobbját. Ez pedig egy újabb esemény láncolatot indít el.
1200 szó, college AU/szobatársak AU, smut, handjobs&blowjobs, 18+
Próbáltál már törött kézzel maszturbálni? Nos, Dean Winchester megpróbálta. Na mármint nem a törött kezével, hanem a másikkal. Csak hát pont az tört el, amelyiket jobban szereti használni.
Mikor szexuális frusztráltsága már elviselhetetlenné vált,
megpróbálkozott a másik kezével. Az egész csak rosszabb lett. Az első hat perc
még kimondottan jó volt, de fél óra után, nem hogy el nem ment, de egyre inkább
kókadni kezdett.
Törött kézzel meg aztán mégsem mehet el csajozni. Illetve
elmehet, csak senki nem fog vele hazamenni. Félkézzel elég komplikált lehet
szexelni, bármelyik egyéjszakás kalandra vágyó nő biztosan nem őt választaná
esti partnerének.
Teljesen elhatalmasodott rajta a frusztráció. Még
szobatársával is összeszólalkozott, aki egyébként a legaranyosabb srác a
földön, képtelenség vele összeveszni. Deannek persze ez is sikerült ma.
Háromszor.
– Dean, tudom, mennyire zavar a törött kezed. Tudom, hogy a
tehetetlenséget utálod a legjobban. Megértem, tényleg, de nálam is betelik
egyszer a pohár.
– Tudod, Cas? Tényleg? – kérdezett vissza Dean gúnyosan,
beleállva a konfliktusba. – Lassan egy hónapja nem sikerült elélveznem. Egy
kibaszott hónapja! – kiabálta Dean hevesen gesztikulálva az ép kezével.
– Őszintén sajnálom, hogy nem tudod kielégíteni a testi
szükség…
– Testi? Cas, az orgazmus a legjobb orvosság minden lelki
bajra, a stressz levezetésére!
– Szerintem összekevered valamivel – döntötte oldalra a
fejét a másik férfi értetlenül.
Szemöldökeit összehúzta, s látszott az arcán, hogy valamin
szörnyen gondolkodik. Dean nagyot sóhajtva fel is adta a vitát. Épp a szobájába
akart visszasétálni, mikor Cas mégis megszólalt.
– Ha gondolod, segíthetek.
– Cas, már így is sokat segítesz. Azt sem tudom, hogy venném
fel nélküled a pulcsimat.
– Nem, úgy értem a kielégülésben – Dean köpni nyelni nem
tudott. – Persze csak, ha szeretnéd.
– Ne érts félre Cas, köszi meg minden, de ez elég rendesen
feszegeti a barátság fogalom határait.
– Nem értem, hogyan befolyásolná a barátságunkat, hogy
támogatni próbállak, mikor az egyik kezed használhatatlan.
Dean mindennél jobban szerette volna, hiszen egy kicsit oda
volt a fekete hajú srácért. Nagyjából egy éve jött rá, de semmi szüksége arra,
hogy a fejét elvesztve, valami hülyeséget mondjon közben, aztán fújhatja a
legjobb barátját, és szobatársát.
A végső döntés meghozatala előtt még vetett egy pillantást
Casre, aki csak bámulta őt a választ várva. Ahogy szeme végig vándorolt a kócos
fekete tincsektől lefelé, a vastag rózsaszín ajkakon kicsit elidőzve, majd az
oldalai mellett lógó kezein állapodott meg a tekintete. Azok az ujjak, mennyi
mindent tudnának csinálni Deannel! Ez volt az utolsó lökés, képtelen volt
elutasítani barátja segítő jobbját.
Dean szobáját választották megfelelő helynek. Az ágyon ültek
egymással szemben. Egy pár percig némán bámulták egymást, az egész szituáció
szuper kínos volt. Castiel vetette fel halálos nyugodtsággal a hangjában, hogy
jobb lenne Deannek lefeküdni. Szóval így tett.
Barátja továbbra is törökülésben ült a lábai között. Érzelmektől
mentes maszkja megtörni látszott, mikor öt egész percig csak bámulta a másik
ágyékát, majd egy mély sóhaj után, hosszú ujjaival kigombolta a nadrágja
gombját, majd lehúzta a cipzárt. Dean megemelte kissé csípőjét, szobatársa
pedig értve a célzást alsónadrágjával együtt húzta le, és bújtatta ki
farmerjából, levéve a cipőit a zoknikkal egyetemben. A sötét hajú srác
kényelmesebb pozícióban mászott széttárt lábai közé.
~
Amikor először érezte meg Cas csodálatos ujjait az ágyékán,
be kellett hunynia a szemeit. Mintha egy villám cikázott volna a testén
keresztül. Leginkább ehhez tudja hasonlítani az érzést. Természetesen ez semmi
volt ahhoz képest, amikor szobatársa ujjai körbe fonódtak a farkán, és néhány
bátortalan simítás után, felvett egy ritmikus, masszírozó ütemet.
Néha lassan csinálta, olykor pedig gyorsabban, teljesen
belemerülve a foglalatosságába. Dean egyre mélyebben lélegzett, később már
zihált, és elvétve nyögés, vagy nyöszörgés szökkent ki a száján. Cas úgy
játszott rajta, mint egy virtuóz a hangszerén, és a zöld szemű fiúnak el
kellett magában ismernie, hogy kibaszottul értett a dolgához.
Annyira elmélyült a tevékenységében, hogy egyszer csak Dean
arra lett figyelmes, egyre közelebb hajolt hozzá, megnyalva ajkait, de az
utolsó másodpercben mindig meggondolta magát.
Már önmagában ez a tény az őrület szélére sodorta, bár még
mindig csak a határvonalon lebegett. Mikor Cas már vagy harmadszor dőlt felé
rövid időn belül, nem bírta türtőztetni önmagát, és rekedtes hangon préselte
ki:
– Ne habozz, Cas... Csináld!... Csináld, amit csak akarsz!
Cas pedig előre hajolva forró száját rátapasztva a most már
bíborral színezett hímtagra, egyre többet nyelt el belőle, ahogy közben a
kezével is dolgozott, s ez a látvány pillanatokon belül átrántotta a sötét mézszín
hajú fiút a gyönyörök kapuján. Hosszan élvezett a barátja szájába, aki mohón
szívta ki belőle az összes cseppet.
Dean combjai remegtek, s úgy érezte: soha többet nem tud
felkelni az ágyából. Eközben Cas felcsókolta magát előbb a másik fiú hasáig,
aztán tovább futtatta buja ajkait, fel egészen a mellbimbókig, de csak néhány
laza, nyalakodó csókig maradt csak ott, mert nem ez volt a végcélja, hanem Dean
szája. Végig rágcsálta a zöld szemű barátja nyakát, majd az állvonalát, míg
végre megtalálta a száját. Zabolatlan csókban forrtak össze.
– Baszki, Cas! Nem tudom, hogy csinálod, de az előbb úgy
éreztem, mintha a farkamon keresztül az agyamat is ki akartad volna szívni... – súgta rekedten, amíg Cas újra a nyakával foglalta el magát - Tudod mit? Azt
hiszem, hogy majdnem sikerült...
– Annyira régóta vártam erre... sosem gondoltam volna, hogy
a vágyálmom teljesül... – mormogta két heves csók közepette – Ha tudnád milyen
frusztrált voltam, amikor egy-egy csinos lánnyal állítottál haza. Megőrültem a
féltékenységtől... és a fájdalomtól, hogy ők megkaphatnak, de én nem...
Dean egy pillanatra megdermedt, és ez megállította Cast is.
Ám a habozása megtört, s ép kezének ujjaival túrt a sötét, imádott, örökké
kócos tincsek közé:
– Egyikük sem ér fel hozzád! – jelentette ki szenvedélyesen,
mélyen belenézve a vágytól viharos kék szemekbe, majd habozva folytatta – Már
én is akartalak... akartalak volna egy ideje... jó ideje... de féltem, ha
megteszem, azonnal vége a barátságunknak. Arról nem is szólva, hogy sosem volt
ilyen aranyos... – megcsókolta – édes... – újabb csók – félelmetesen jóképű
szobatársam.
Cas teljes súlyával rajta feküdt, így Dean nagyon is érezte,
hogy barátjának is szüksége van - ha nem is egy segítő kézre, mert azzal most
nem igazán szolgálhat - egy gyönyört okozó szájra mindenképp.
– Vetkőzz le, most rajtam a sor, én jövök egy szívességgel!
– De Dean!
– Ne Deanezz itt nekem, hanem vetkőzz!
Többet nem is ellenkezett vele az édes kék szeműje, hanem
teljesítette a parancsát. S nem csak teljesen levetkőzött, de a másikról is
lesegítette a maradék ruhát. Most Cas feküdt alul, s Dean a combjai közt
helyezkedett el. Lenézett az elbűvölő kék szemekbe amik huncut vidámsággal
néztek rá, s ő sem tudta megállni egy félszeg mosoly nélkül.
– Lehet, hogy ügyetlen leszek... én még ezt sosem csináltam
senkinek...
– Mertem remélni - feleli pimasz mosollyal Cas, majd
folytatta – Megbízom benned, csak tedd ösztönösen, amit akarsz... hidd el,
mindketten élvezni fogjuk.
Dean végig simított az oly régóta vágyott szerszámon, amibe
Cas teljesen beleborzongott. A tekintetük egybe fonódott, és a sötét hajú fiú
szavak nélkül biztatta a másikat.
Hamarosan megtalálta azt a ritmust, ami lassacskán elvette
mindkettejük józan eszét. Eleinte gyámoltalanul, de később egyre inkább
bátrabban vette be a csábos ajkait. Cas már a lepedőt markolta, lihegett, és
nyögött, ahogy Dean belelendülve, egyre mélyebbre engedte a torkába őt. A
csípője koordinálatlan mozgott, ahogy ösztönösen mozdult, válaszul az egyre
ügyesebb ajkak játékára.
– Dean! – kiáltotta, és a méz szőke srác pontosan tudta,
mire akarja őt figyelmeztetni kedvese, de nem hagyta abba, sőt. Ha lehet, még
fokozta a tempót, és ekkor barátja teste megfeszült, és rövidesen érezte a
megkönnyebbülése sós ízét az ajkai között. Hezitálás nélkül nyelte le, már ami
nem folyt végig az állán.
Cas türelmetlen nyúlt érte, magához vonta, és szenvedélyesen
megcsókolta.
Ettől kezdve, már nemcsak szobatársak, barátok, de szeretők
is voltak... hosszan, az egész életükön át.
~vége~
Nem tudom mennyire illik-e, hogy én is hozzászóljak a történethez - lévén a végét én ötlöttem ki -, :) DE szerintem maga a történet eleje szuper, már a kezdő mondat ütős! :D Egy jó történethez, főleg ami ennyire feladja a labdát, azt nem nehéz folytatni, illetve a feladott labdát lecsapni. :) Én nagyon élveztem a második felének az írását, és köszönet Aninak az elejéért. :D ((Plusz hálás köszönetem amiért az AO3 oldalam ilyen kedvesen reklámozod!))<3
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy végül úgy döntöttem, rád írok ezzel a történettel kapcsolatban. Bennem az is megfordult, hogy be sem fejezem, lévén a smut rész adná az egész velejét, anélkül nem érne semmit az ötlet. Nagyon köszönöm, hogy felajánlottad a közös mű lehetőségét. Köszönöm ezt a véget! ♥
TörlésEz valami istenkirálycsászár lett! Még ilyet! Szuperek vagytok! Méééég! :D ♥
VálaszTörlésKöszönjük! :D ♥
Törlés